Sárallyai Áron fotós blog

Több mint egy éve kezdtem bele egy 365 nap projektbe, épp most fejeződött be. Mikor elkezdtem szerettem volna, ha tudok minden nap valamit fotózni, és gyakorolhattam volna folyamatosan. Úgymond rá lennék kényszerítve, hogy minden nap elő kelljen vennem a fényképezőgépem, és fotókat kelljen csinálnom. Ez be is vált, főleg mert jó időbe kezdtem el, épp mindig tudtam rá időt szakítani. Viszont érdemes végiggondolni, hogy ezt fogjuk-e bírni egy évig idővel. Én úgy tapasztaltam nem az ötletekből fogy ki az ember, nekem még 365 kép után is van még pár a fejemben, ami kimaradt. Sokkal inkább az egyéb teendők vehetik el a fotózástól az időt. Nekem mikor az egyetem és az önkéntes munkák felhalmozódnak, és már eleve túlvállaltam magam, nehezen oldottam meg. Ez az utolsó egy hónapra jutott, és nagyon rossz érzés mikor az ember azt látja, hogy már megcsinált több mint háromszáz képet, de már biztosan csúszni fog vele. De itt már muszáj volt befejeznem. Ha úgy érezzük, egy évig fogjuk bírni idővel, akkor nagyon érdemes belevágni. Én hihetetlenül élveztem. És ezenkívül úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem, sokat tapasztaltam és rengeteget gyakoroltam az egy év alatt. Úgy tapasztalom szemléletbeli változásokon mentem át, olyan dolgokra is tudok figyelni, amikre eddig nem fordítottam elegendő figyelmet. Már sokkal többször "látom meg" a fotót még anélkül, hogy elővenném a gépet. Ez szerintem fontos momentum egy fotós életében. Sokan szokták kérdezni, hogy honnan jött az ötlet. Ez sok dologból tevődik össze:

Az első, hogy a spottr-n sokakat láttam, akik szintén belevágtak egy ekkora projektbe és ez egyrészt lelkesítő volt, másrészt megláttam benne a lehetőséget, hogy ez gyakorlásra ösztönöz. Másrészt a flickr-ön láttam, hogy sokan fotózzák ezt a Dambo figurát, és nagyon tetszettek. Egyfajta támpont egy ilyen figura, másfelől kötetlenség, hisz bárhol csinálhatom a képeket: otthon, úton, útfélen, egyetemen, bárhol.
A harmadik dolog az Amilie csodálatos életében szereplő törpe volt, aki "körbeutazta" a világot, és mindig küldött magáról egy fotót. Ezt még gyerekként láttam, nagyon megfogott, vicces ötletnek tartottam. Az pedig, hogy épp Kippkopp lett az alany, az a véletlen műve. Ahogy a kezdés dátuma is, mivel az egész nem volt megtervezve, és csak egy-két hónap után dőlt el, hogy ebből egy egyéves projekt lesz. Épp az egyik objektívemet próbálgattam, és Kippkopp akadt a kezem ügyébe, aki fenn ült a polcomon (ahogy az első fotón van). Mivelpróbálgatásnak indult, ezért átraktam máshova is, ott is lőttem róla pár képet, csak gyakorlásképpen. Aztán megtetszett, és elhatároztam, hogy holnap is készítek egyet. Eztán nem volt megállás. Egy-két hónap után pedig már nem is hagyhattam abba, bevált a módszer, tanultam és gyakoroltam is. Mindig kaptam lelkesítő szavakat, még így a végén is, de persze nem tagadhatom le, hogy voltak mélypontok. Sokszor semmilyen ötletem nem volt, főleg mikor épp nem mentem sehova, kinn is vacak idő volt, így kimozdulni se szerettem volna, így muszáj volt a lakásban feltalálni magam. De mikor elfogytak az izgalmas helyek és tárgyak a lakásból, akkor már igen nehéz helyzetben voltam. Így aztán vannak sajnos olyan képek, amiket nem szeretek annyira.
Voltak képek, amiket előre, szinte százszázalékos pontossággal előre találtam ki,  de volt mikor csak elmentem sétálni, és hirtelen láttam meg valamit, és használtam fel, semmilyen tervezés vagy előmunka nélkül. De az is előfordult, hogy ismerősökkel, barátokkal voltam, és ők súgtak egy-egy jó ötletet, amiből lett végül a napi kép. Viszont a fotókat - kettő kivételével - szándékosan sose photoshopoltam, lightroomot használtam csupán. Próbáltam  mindig úgy fotózni, hogy minimális vágás, vagy fénybeállítás kelljen csak utólag, ez néha sikerült, néha nagyon nem. De ezekből is rengeteget tanultam. 

Összefoglalva, változott, talán javult a szemléletem, gyakoroltam a komponálást, világítást, természetes fények kihasználását, megtanultam ügyelni a háttérre, arra, hogy mi legyen éles, és mi és mennyire legyen életlen, az utómunkában is nagy gyakorlatot szereztem, hisz minden nap ki kellett nyitnom a lightroomot. Mindenkinek ajánlom, hogy vágjon bele, csak figyeljen az időbeosztásra!

A teljes projekt a flickr oldalamon.